A KOPORSÓ
(NEGYEDIK RÉSZ, EGER VESZEDELME, 14. fejezet)
A romlás napról napra terjed a falakon. Kőmívesmunkával már többen is foglalkoznak. Az őr is több éjszakánkint. Másnap, mikor újra megszólalnak a török ágyúk, tíz öl magasan föccsenik ki a habarcs a falakból, s az oda lőtt ágyúgolyó benn marad a falban örökre.
A feladatsor letölthető ide kattintva
– Csak lőjetek! – kiáltja a vén Cecey. – Erősítsétek a falunkat vassal.
De a tizedik napon már berakatlan romlásokra is virrad a török. Nem bírták éjjel megjavítani valamennyit.
A második hét végén egy szűrös, vén paraszt jelentkezett a kapunál. Nem hevesi szűr volt rajta. De azért beeresztették.
Dobó a piacon fogadta. Tudta, hogy megint levelet küldtek.
Hová való kend? – kérdezte haragosan.
Csábrági lakos vagyok, uram.
Mit keres itt?
Hát… lisztet hoztam, uram, a töröknek.
Mennyit?
Hát… tizenhat szekérrel.
Ki küldte kendet?
A tiszttartó úr.
Nem tiszttartó úr az, hanem alávaló pribék!
Hát, uram… meg kellett hódolnunk. Nem akartunk úgy járni, mint a szomszéd.
Ki az a szomszéd?
Drégely vára, uram.
Levelet hozott kend, ugye?
Hát… azt hoztam vóna…
A töröktől?
Onnan, uram.
Mondta-e kendnek a lelkiismerete, hogy bűnt cselekszik, mikor a levelet elhozza?
Hát… tudom is én, mi van a levélben.
Lehet-e jó abban, ami töröktől jön?
Az ember nem felelt.
Tud-e kend olvasni?
Nem.
Dobó az asszonyokhoz fordult.
Hozzatok ki egy fazék parazsat. Hoztak. Kifordították a földre. Dobó rávetette a levelet.
Fogjátok meg ezt a vén hazaárulót, és tartsátok a füstjébe. Szagold, hitvány, ha olvasni nem tudod!
Aztán kalodába verette, és ott hagyta a piacon: lássa a vár népe, hogyan jár, aki a töröktől levelet fogad el.
A jelenetnek tanúi voltak a hadnagyok is. A nép is odacsoportozott. Nevették és bámulták az embert, aki könnyezett a füsttől és elkeseredéstől.
– Látod, bibás! – mondotta neki a cigány. – Minek álltál be postásnak?
A levél hol vörös, hol fekete lemezekre bomlott a parázson. Mikor vörös volt, a betűsorok fekete cifraságokként jelentek meg rajta. Mikor meg elszenesedtek a lapok, akkor a betűk egy percig izzó vörösen kacskaringóztak rajtuk.
Gergely is ott állt.
Mikor a parasztember belépett a kapun, minden ágyú elhallgatott.
A török várta a választ.
Kapitány uram – mondotta Gergely, mikor kiléptek a csoportból -, én akaratlanul is elolvastam egy sort a levélből.
Minek olvastad el? – felelte Dobó vállat vonva. – Én nem olvastam el, mégis tudom.
Hát nem volna érdemes róla beszélni – folytatta Gergely -, de hogy az az egy sor olyan igazi pogányos volt, nem állhattam meg, hogy kegyelmednek meg ne mondjam.
Dobó sem azt nem mondta, mondd; sem azt, hogy – ne mondd.
Hát Gergely folytatta:
Ez volt a sor: Vagy pedig kész-e a koporsód, Dobó István? Dobó hümmentett:
Hát kész. S ha ezzel azt akarja kérdezni, hogy elkészültem-e a halálra, hát erre az egyre megfelelek neki.
Negyedóra múlva fekete koporsó jelent meg a várfalon. A két sarkánál, két vasláncon, két kopja tartotta. A vitézek letűzték a két kopja nyelét a kőrésekbe.
A török ágyúk erre újra megdördültek.
Képek:
Videók:
Összerakási útmutató:
Egri vár összerakási sorrendje:
Mintaprogramok:
(A képre kattintva letölthető a mintaprogram Studuino szoftver saját formátumában, ezután a Studuino programban File/Open lehetőséggel megnyitható!)
A vár programja:
Összeállította: Sugár Sára
A tananyagok előkészítésében közreműködött: Bognár Amália, Zolnainé Baksa Márta Bea, Karsai Győzőné, Benedekné Fekete Hajnalka, Klement Krisztina, Szandavári Balázs
2018.
Az Abacusan-ArTeC Keltsd életre! digitális pedagógiai eszközcsomag forgalmazója az Abacusan Stúdió Oktatásszervező Nonprofit Kft.
