DOBÓ ÉS A KATONÁK
(ÖTÖDIK RÉSZ, HOLDFOGYATKOZÁS, 6. fejezet)
Az apród lámpást lógatott a kezében, s világított vele Dobónak.
Mekcsey intett, hogy siessenek. A hangok lenn a víztartóban már akkor erősödtek.
– Erre, erre! – hangzott egy tompa hang a mélységben.
Dobó felvonatta a drabantok puskáját. A víztartó szélén kellett tartaniuk, csővel lefelé. – Kristóf – mondotta aztán -, még húsz embert hozz Gergely úrtól!
A lámpást elvette tőle, s letette a cölöp mellé, de úgy, hogy a víztartóba nem világított bele.
A mélységben fegyvercsörgés, léptek ropogása.
– Erre, erre! – hangzik erősebben.
Egy nagy csobbanás… Nyomban egy másik csobbanás… Ej vá! Meded! kiáltások… Újabb csobbanások…
A lépcsőtakaró ajtó megkoppan. Valaki felbukkan. Dobó felkapja a lámpást. Belevilágít az arcába.
Hegedüs hadnagy az, ólomszín sápadtan. Mekcsey galléron ragadja.
– Fogjátok meg! – kiáltja Dobó.
A hadnagyot erős kezek kapják meg. Kirántják a mélységből.
– Vegyétek el tőle a fegyvert!
Lent még egyre hangzik a csobogás, a zűrzavaros kiáltozás:
Jetisin! Jetisin! (Segítség!)
Dobó letartja egy pillanatra a lámpást. Hát ott kepickél a sok fegyveres, turbános török a nagy, fekete vízmedencében, míg egy oldallyukon egymást nyomva özönlik a többi.
– Tűz! – kiáltja Dobó.
Az öt puskás a lyukba tüzel.
A víztartó ürege akkorát szól, mint az ágyú. Bőszült ordítás rá a felelet.
Maradj itt – mondja Dobó Mekcseynek. – A lyukakat be kell járni. El kell menni addig, ameddig lehet. Ha túlterjed a váron, beomlasztjuk, be is falazzuk. Egy őr mindig ott álljon a fal mellett.
S a katonákhoz fordult. Rámutatott Hegedüsre és a társaira:
Vasat rájuk! Külön-külön zárjátok el őket! S visszatért a bástyára.
Mekcsey a mélységből magyar hangot hallott:
Segítség! Emberek!
Letartotta a lámpást. A fulladtakon ott vergődött egy bőrsapkás török, az kiabált.
– Vessetek alá egy kötelet – mondotta -, hátha ez is a várból való.
A vödörhúzó kötél ott hevert. Aláeresztették vödröstül. A fuldokló belekapott a vödörbe.
Három katona fölhúzta.
Mikor az ember följutott, úgy tátogott, mint a partra jutott harcsa.
Mekcsey az arcához tartotta a lámpást. Nagy bajuszú akindzsi volt. A víz csurgott a bajuszáról és ruhájáról.
Magyar vagy? – kérdezte Mekcsey. Az ember térdre borulva:
Kegyelmezz, uram!
Hogy így tegezte Mekcseyt, török mivolta ebből kitetszett.
Mekcsey majdnem visszalökte. De mégis meggondolta, hogy jó lesz tanúnak.
Szedjétek el tőle a fegyvert – mondotta a katonáknak -, és zárjátok be a levélhozó parasztok közé.
Képek:
Videó:
Összerakási útmutató:
Mintaprogram:
(A képre kattintva letölthető a mintaprogram Studuino szoftver saját formátumában, ezután a Studuino programban File/Open lehetőséggel megnyitható!)
Összeállította: Sugár Sára
A tananyagok előkészítésében közreműködött: Bognár Amália, Zolnainé Baksa Márta Bea, Karsai Győzőné, Benedekné Fekete Hajnalka, Klement Krisztina, Szandavári Balázs
2018.
Az Abacusan-ArTeC Keltsd életre! digitális pedagógiai eszközcsomag forgalmazója az Abacusan Stúdió Oktatásszervező Nonprofit Kft.