Rajzolj nekem egy bárányt!
A szövegrészletek letölehetőek a képre kattintva!
(…)egyszer, hat esztendővel ezelőtt, kényszerleszállást kellett végeznem a Szaharában. Valami eltörött a motoromban. És mivel se gépészem nem volt, se utasom, magamnak kellett neki látnom, hogy zöld ágra vergődjem valahogyan, és kijavítsam a súlyos hibát. Élet és halál kérdése volt ez számomra. Alig egy hétre való ivóvizem volt.
Ott dőltem álomra az első este a homokon, ezermérföldnyire minden lakott helytől. Elhagyatottabb voltam, mint tutaján a hajótörött az óceán közepén. Elképzelhető hát, mennyire meg-lepődtem, amikor hajnalban egy fura kis hang ébresztett föl. Azt mondta:
– Légy szíves, rajzolj nekem egy bárányt!
– Micsoda?
– Rajzolj nekem egy bárányt…
Fölugrottam, mintha villám csapott volna le mellettem. Megdörgöltem a szememet, aztán jól kimeresztettem. És egy apró emberkét láttam, egy teljességgel rendkívüli kis emberkét, amint komoly figyelemmel szemlél. (…)
(…) Ámulattól kerek szemmel néztem hát a különös tüneményt. Ne feledjük el: ezer mérföldre voltam minden lakott vidéktől. Emberkémen pedig semmi jele nem volt annak, mintha eltévedt volna, vagy halálosan fáradt, halálosan éhes, halálosan szomjas lenne, esetleg halálosan félne. Egyáltalán nem úgy festett, mint egy szerencsétlen gyerek, aki eltévedt a sivatagban, ezermérföldnyire minden lakott helytől. Mikor végre szavamra leltem, azt kérdeztem tőle:
– De hát… hogy kerülsz te ide?
Erre szelíden, és mintha valami nagyon komoly dolgot kérne, megismételte: – Légy szíves, rajzolj nekem egy bárányt…
egy kicsit kedvetlenül közöltem az emberkémmel, hogy nem tudok rajzolni.
– Annyi baj legyen – felelte. – Rajzolj nekem egy bárányt.
Minthogy bárányt soha életemben nem rajzoltam, papírra vetettem neki a két rajz közül, amire egyáltalán képes voltam, az egyiket: a csukott óriáskígyót. De hogy elképedtem, mikor az emberke azt mondta rá:
– Nem! Nem! Nem elefántot akarok óriáskígyóban! Az óriáskígyó nagyon veszedelmes, az elefánt meg olyan behemót nagy. Nálam odahaza minden apró. Nekem bárányka kell. Rajzolj nekem egy bárányt.
Hát erre rajzoltam egyet.
Figyelmesen szemügyre vette, aztán:
– Nem! – mondta. – Ez már nagyon beteg. Csinálj egy másikat nekem. Rajzoltam egy másikat.
Kis barátom kedvesen, de elnézően mosolygott.
– Jó, jó… Csakhogy ez nem bárány, hanem kos. Ennek szarva van.
Megint újat rajzoltam.
Ez se volt jó neki, akárcsak az előzők.
– Nagyon öreg. Nekem olyan bárány kell, amelyik sokáig él.
Erre már kifogytam a türelemből. Mielőbb neki akartam kezdeni a motorom szétszerelésének; ráfirkáltam hát a papírra a mellékelt rajzot.
Tessék – mondtam. – Ez itt a ládája. Benne van a bárány, amit akarsz. Nagy meglepetésemre egyszeriben fölragyogott az arca.
– Ez az! Éppen így akartam! Mit gondolsz, sok fű kell ennek a báránynak?
– Miért?
– Hát mert nálam odahaza minden olyan kicsi…
– Biztosan elég lesz neki. Egészen kicsi bárány.
A rajz fölé hajolt.
– Nem is olyan kicsi… Nézd csak! Elaludt…
Így ismerkedtem meg a kis herceggel.
Képek:
Videó:
Összerakási útmutató:
A „báránylak” összerakási sorrendje:
Lámpatartó apród összerakási sorrendje:
Mintaprogram:
(A képre kattintva letölthető a mintaprogram Studuino szoftver saját formátumában, ezután a Studuino programban File/Open lehetőséggel megnyitható!)
Összeállította: Sugár Sára
A tananyagok előkészítésében közreműködött: Bognár Amália, Zolnainé Baksa Márta Bea, Karsai Győzőné, Benedekné Fekete Hajnalka, Klement Krisztina, Szandavári Balázs
2018.
Az Abacusan-ArTeC Keltsd életre! digitális pedagógiai eszközcsomag forgalmazója az Abacusan Stúdió Oktatásszervező Nonprofit Kft.
